1. rész - Ügyvéd lettem

Martina szemszögéből.

A ma napom nem úgy telt mint a többi, mert ez életem legjobb napja. Ma tettem le a diplomámat, hivatalosan is ügyvéd lettem. Mindig is nagy álmom volt, hogy segítsek az embereknek, már ha tudok, és engedik is. Szeretnék a város legjobb ügyvédnője lenni, akiben bíznak az emberek, és megengedik, hogy segítsek, akár a rokonukon, vagy a barátaikon. Gyerekkorom óta foglalkoztat a jog, és mindig eljátszottam, hogy ügyvédnő vagyok, és az anyám volt a bűnöző, akit mindig ki kellett szabadítanom a börtönből. Az apám pedig a bíró, aki mindig makacskodott. Persze, hiszen az igazi tárgyalásokon nem így van, hanem ott ki kell harcolni a szabadságot, és a jogot. Ma, miután meg ünnepeltük a barátaimmal, hogy végre ügyvéd vagyok, el kell mennem a tanáromhoz, akivel majd azt fogjuk megtudni, hogy mi lesz az első ügyem. Igazság szerint, nagyon izgulok, egyben félek is, mert nem vagyok még tapasztalt ügyvéd, most kezdek és szeretnék nagyon jól, sőt azon felül is jól teljesíteni, hogy tényleg bízzanak bennem, ahogyan azt már említettem is. A kis ünneplés a lakásunkban lesz, a barátnőim, Lodovica és Candelaria és a szüleim lesznek csak velünk. Anyám még kaját is rendelt, mert nem akart főzni, amit persze meg is értek. Mikor hazaértünk a lakásban egy két lufi volt, mintha annyira nagy kaland lenne, hogy ügyvéd lettem, hivatalosan is. Na jó, igen! Nagy kaland, hogy ügyvéd lettem. Az asztalt a mamám már megterítette, és odahívott mindnyájunkat. Még pezsgőt is vett, hogy legyen mivel koccintani.
- Na jó, ezt Tini lányomra, aki ma sikeresen lediplomázott-mondta az anyám, és felemelte a poharát.
- Jajj, anyu, nem kell túlozni.
- De igen Tini, végre valóra vált az álmod. Sokat tanultál, sokat küzdöttél, és végre elérted, azt amit akartál gyerekkorod óta-mondta ezt Lodo, és őszintén szólva meghatódtam.
- Jajj, barátnőm nagyon köszönöm ezeket a szép szavakat. És igen, sokat küzdöttem az álmaimért, azért, hogy ügyvéd lehessek, és végre sikerült. Szeretném még feljebb vinni ezt, mert szeretnék az ország legjobb ügyvédnője lenni, és segíteni az embereken.
- Ez az én lányom! Az, aki mindig segíteni akar másokon, és ha tud, na és ha engedik, segít-mondta az apám, nagyon büszkén.
- Köszönöm apa-majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Kislányom, szeretnék neked átadni valamit, amit pont erre az alkalomra tartogattam-mondta az anyám, majd átadott egy karkötő tartót, amiben egy arany karkötő volt, a nevemmel.
- Jajj anya, ez gyönyörű, nagyon köszönöm.
- Szeretném ha ez lenne a kabala karkötőd, és mindig rajtad lenne.

- Ez miatt nem kell aggódnod, mert mindig viselni fogom, sosem fogom levenni-erre megkértem Lodo-t, hogy tegye fel nekem a karkötőt. Majd megcsörrent a telefonom, és tudtam, hogy az ügyvédúr az. Felvettem a telefont, és bementem a szobámba.
- Halló! Ügyvédúr, maga az?
- Igen, Martina én vagyok az. Szeretnék szólni, hogy találkoznunk kell egy félóra múlva a szokásos kávézó előtt, mert amint mondtam, el kell mennünk az ügyészhez, hogy átadják az első ügyedet.
- Istenem ügyvédúr, köszönöm szépen, hogy szólt, mert már nagyon izgatott vagyok.
- Meg értelek, mert én is hasonlóan éreztem az első ügyemnél. De most mennem kell, mert még előtte el kell intéznem valamit-mondta és le tette a telefont én pedig kimentem és szóltam a szüleimnek, hogy mennem kell.
- Anya, most beszéltem az ügyvédúrral, és azt mondta, hogy félóra múlva ott kell lennem a szokásos kávézónál, mert most megyünk az ügyészhez, mert ő mondja meg, hogy mi lesz az első ügyem.
- Természetesen akkor menj, majd értesíts, hogy mi történt, és mi az első ügyed.

- Rendben van anya, mentem, sziasztok-majd beleléptem a topánkámba és felvettem a vékony barna dzsekimet és elindultam a kávézóba. Nem volt 15 perc, és odaértem, ahol már az ügyvéd úr várt. Úgy néz ki sikerült elintéznie azt amit akart.
- Ügyvéd úr, de jó hogy látom-mondtam, majd megöleltem.
- Én is örülök, hogy szintén látlak, de mennünk kell, mert az ügyészúr már vár-erre beszálltam az autójába és elindultunk az ügyészségre. Ott, amikor odaértünk, nem kellett szinte várakoznunk sem, mert egyből tudták, hogy miért jöttünk, és egyből mennünk is kellett az ügyészúr irodájába.

- Üdvözlöm uram, én Martina Stoessel vagyok.
- Én is üdvözöllek, tudom, hogy ki vagy, és örülök hogy végre megismerhetlek. Sokat tudok rólad, köztük azt is, hogy gyerekkorod óta ügyvéd szerettél volna lenni. De most nem ezért vagyunk itt, hanem hogy megkapd az első ügyed. ami, Jorge Blanco gyilkossági vádja lesz. A vádlott több ügyvédet is elküldött, mert biztos benne, hogy nem fogják kiengedni.
- Biztos lehet benne, hogy engem nem fog tudni olyan könnyen lerázni. Mindent megfogok tenni, hogy kihozzam onnan, kerül amibe kerül. Hiszen erről álmodtam egész életemben, és nem fogok megfutamodni semmi kedvéért sem.
- Tetszik, hogy ennyire magabiztos és elszánt vagy-majd megköszöntem, és az ügyvédúrral elmentünk a börtönbe, ahol az a bizonyos Jorge is van. Nem kellett sok idő, és találkoztunk. Első látásra igen makacs embernek tűnik, és nem nagyon szeret senkit. Az ügyész és az őrök kettesben hagytak vele.

- Helló, a nevem Martina, de csak Tini ügyvédnő.
- Üdv, Jorge vagyok, de gondolom ezt már tudja.
- Igen, és szeretnék magának segíteni, hogy kijuthasson innen.
- Köszönöm a fáradtságát, de nem kérek a segítségéből. Elég volt nekem a többi ügyvéd erőszakoskodása, nem kell nekem egy kezdő ügyvéd, aki még azt sem tudja, hogy hogyan megy ez az egész-ezzel nagyon megbántott, de nem fogok meghátrálni.
- Tudja mit, vésse az eszébe, hogy én nem fogom olyan könnyen feladni, mert szeretném kivinni innen, és tudom, hogy sikerülni is fog, csak kérem bízzon bennem.
- Nem, inkább menjen el, most!
- Jól van, elmegyek, de vissza jövök. Ne higgye, hogy itt fogom hagyni, nem leszek olyan, mint a többi ügyvéd, aki magára hagyta-erre fogtam magamat felálltam és kijöttem a látogatási szobából. Segíteni akarok neki, és senki nem tudja ezt megakadályozni. Érzem, hogy ez az ember kifog innen jutni, az én segíségemmel.