3. rész "Csak az ügyvédje vagyok"

Martina szemszögéből.
*2 nappal később*

Elérkezett a tárgyalás napja. Őszintén szólva nagyon izgulok, de szerintem ezzel Jorge is így van. Azóta, hogy kikértem a papírokat, nem beszéltem vele, nem volt rá időm, mert a papírokat kellett átnéznem, hogy kicsit okosabbak legyünk a tárgyaláson.Utána be akarok menni hozzá a tárgyalás előtt, hogy tudja mellette állok, és kifogom juttatni onnan. Mikor az utolsó papírt is átnéztem, felöltöztem és elakartam indulni azonban amikor kinyitottam a ház ajtaját, Mechi állt előttem. Ő az unokatestvérem, és nagyon tudom szeretni, sőt nem lehet nem szeretni őt.
- Mechi, hát te? És mik ezek a bőröndök?-kérdeztem meglepetten, ugyanis három bőröndöt hozott magával.
- Ezek? Ezek itt a cuccaim. Talán a nénikém nem mondta, hogy ide fogok költözni egy ideig?
- Nem, egy szóval sem mondta, de örülök, hogy itt vagy.
- Köszike szívem. Látom indultál.
- Igen, a bíróságra, mivel ma lesz az első tárgyalás Jorge ügye miatt.

- Jorge? Áh, már tudom ki az, akit elítéltek, és folyamatosan emlegetted a telefonban.
- Mercedes Lambre! Ő csakis kizárólag a védencem.
- Aha, ezt mondogasd magadnak, addig én meglátom, hogy összeilletek e.
- Mechi, most már elég! Elkésünk-erre természetesen elindultunk. Elsétáltunk a kávézó elé, ahol fogtunk egy taxit, ami egyenesen a bíróságra vitt minket. Nagyon izgultam. Lehetséges, hogy a már a második tárgyalással megnyerhetem a pert, és Jorge szabad lehet, de a második tárgyalás csakis akkor lehet ha ez sikerül és amúgy is 2 héttel később lenne. Mikor odaértünk, Mechi is izgult bár nem tudom miért, hiszen nem neki kell kivinnie Jorget, akit a rendőrök kísértek be a terembe. Kért egy kis időt, és ide vezették hozzám.
- Ügyvédnő, de jó hogy látom-mondta ezt idegesen. - Az elmúlt két napban nem jött hozzám, miért?
- Én is örülök magának, és azért, mert át kellett néznem a papírjait, hogy tudjam mit tehetek és mit nem.
- Oh, hát már értem, és köszönöm, hogy ezt teszi értem. Az előző négy ügyvédemmel nem jutottam el az első tárgyalásomig, szóval megértheti, hogy izgulok.
- Higgye el, én sem érzek másként, de most szerintem ideje lenne mennünk, mert még a végén nem mehetünk be, mert elkéstünk-aztán a rendőrök bevezették a terembe és mielőtt én bemehettem volna, Mechi megállított.
- Helyes pasi, megéri érte harcolni!-mondta elégedetten, mintha igaza lenne.
- Na jó Mechi elég, ne kezd megint-majd megfogtam a karját és berángattam a terembe, ahol egyenesen mentem Jorge-hoz, ő pedig leült az egyik székre.
- Remek, akkor az ügyvédnő is megérkezett, elkezdhetjük-szólt a bírónő, és elkezdtük a tárgyalást. Nagyon izgulok, bár ez szerintem látszik is rajtam. Leültünk, és először a tanúkat hallgattuk ki, jobban mondva én. Majdnem mindegyik ugyanazt mondta, kivéve az utolsó, aki egy nő volt. Ugyan azokat a kérdéseket tettem fel neki, de másként válaszolt.
- Válaszolna, kérem?
- Természetesen. Jorge és én akkor együtt voltunk. Ott voltam vele, és ő nem tehette. Vagyis ártatlanul került be ide-mindenki döbbentve hallgatta ezt végig, és lehetséges, hogy a többi tanút rávette valahogy az az ember, aki valójában megölte azt a lányt, és Jorge pedig csak rosszkor volt rossz helyen. Ezután minden rendben ment.
- A tárgyalást berekesztem! A következő időpont, két hét múlva lesz-ahogyan sejtettem. Kimentünk a teremből és Mechi azonnal rám vetette magát és megölelt.
- Mond csak, hogy lehet az, hogy csak pár napja vagy ügyvéd, de már majdnem kihoztál valakit a börtönből? Ráadásul ez a pasi nagyon helyes, nagyon illik hozzád, szívem.
- Mechi, kérlek ne csináld ezt, mi nem lehetünk együtt, hiszen csak az ügyvédje vagyok.-majd pedig Jorget elvitték, nekünk pedig haza kellett mennünk. Ismét fogtunk egy taxit, ami szépen haza vitt minket. Bevallom, hogy útközben elgondolkoztam azon amit mondott. Mi van akkor ha Jorge és én egyszer együtt leszünk? Nem, nem az kizárt. Mikor hazaértünk, én lezuhanyoztam és átöltöztem, és Mechi is úgy döntött, hogy ő lezuhanyzik. Én elkezdtem itthon dolgozni, átrendeztem a papírokat, átnéztem mindent, amikor Mechi sétált le a lépcsőn, kicsit kiakadva.

- Te Tini, ez véletlenül nem az én habfürdőm?-mutatta a habfürdőjét, amit én akkor használtam, amikor lezuhanyoztam. Elfelejtettem mondani, hogy amikor kipakolta a cuccait, használtam.
- Mechi, ezer bocsi, de amikor kipakoltad, nem találtam az enyémet, így a tiédet használtam-majd kivettem a kezéből.
- Jó, most az egyszer megengedtem, hogy használd az én habfürdőmet, de többet nem vagyok hajlandó megengedni-erre ő is kivette a kezemből, amikor én véletlenül megnyomtam a flakont és a fele az arcába ment.
- Ne haragudj, nem volt szándékos-nevettem el magam.
- Ez nem vicces, mert csípi a szememet-majd elvettem tőle a törölközőt, amit ott volt a kezében és megtöröltem a szemét.
- Ne haragudj, tényleg nem akartam.
- Nem haragszom, de többet ne nyúlj a cuccaimhoz-mondta és fogta magát és célba vette a lépcsőt, majd egyenesen a fürdőbe ment. Szegénykém, esküszöm nem volt szándékos. Amikor kivette a kezemből én ragaszkodtam hozzá, ezért véletlenül megnyomtam. Úgy tűnik nagyon elment az idő a papírok rendezésével, így összeszedtem őket az asztalról és felmentem átöltözni pizsamára. Írtam a naplómba, majd Mechi jött át hozzám.

- Bejöhetek?
- Persze, gyere csak-majd bejött és becsukta az ajtót.
- Jól vagy már, nem csípi a szemedet a habfürdő?-kérdeztem nevetve.
- Nem, már jól vagyok, de nem vicces mert tényleg fájt.
- Tudom, és tudod, hogy nem volt szándékos, ugye?
- Igen tudom, és bocsi amiért úgy kiakadtam rád, csak nem vagyok hozzá szokva, hogy más is használja a cuccaimat.
- Ígérem, az lesz az utolsó.
- Helyes, és csak ennyit akartam mondani neked, úgy hogy én megyek és lefekszem aludni.
- Rendben, szerintem én is így fogok tenni, mert elfáradtam, sőt holnap el kell mennem Jorge-hoz-majd idejött hozzám és megölelt, aztán pedig elment a szobájába. Én elraktam a naplómat a fiókomba, és szintén lefeküdtem aludni. Azonban előtte gondolkoztam pár dolgon, hogy mi lesz ha Jorge kijön a börtönből. Talán lehetséges, hogy lesz köztünk valami, de ne hinném, hiszen ő csakis a védencem lehet, nem több.