4. rész - Mechi a szerelem szakértője

Martina Stoessel

Ismételten eltelt 2 nap. Ezalatt a két nap alatt veszekedtünk Mechivel Jorge-n.  Az anyám viszont nagyon örül annak, hogy Mechi itt van, nem mintha én nem, de már legalább 1500-szor elmondtam neki, hogy "Nem lehet köztünk semmi, Mercedes!", persze ő tovább mondogatta, hogy Jorge hozzám való, és beszéljek vele, meg hasonlók. De nem hinném, hogy nekünk együtt kellene, lennünk. Az ügyvédi kamara biztosan kirúgna engem, másodszor ő csakis az ügyvédem, de ezt már többször elmondtam. Éppen a reggeli kávémhoz hívott Olga, a házvezető nőnk. Nagyon szeretem őt, és anyuék is inkább családtagként tekintenek rá, nem pedig egy egyszerű cselédként. Mikor leértem az étkezőbe, Mechi már ott volt, és engem várt. Én inkább vissza fordultam, de nem hagyta szó nélkül.
- Áj, nem megy sehová, visszajön!-én persze nem tudtam mit tenni, ezért vissza mentem.
- Mit szeretnél, Mechi?-érdeklődtem, mert nem tetszik ez nekem.
- Ha az elmúlt két napban történtek miatt menekülsz, ne tedd. Ismerlek már annyira Tini, hogy tudjam, igazam van.
- Mechi, nem te vagy a szerelem szakértője, szóval inkább most nem mondj semmit.
- Ugyan már, Tinita. Ha ma bemész hozzá, beszélj vele. Mond el neki mit érzel-egyben igaza van. Most már én is belátom, hogy szeretem őt, és hogy vele akarok lenni, de nem is tudom. Valahogy nem vagyok biztos az érzéseimben, sem magamban. Istenem, de hiszen az előbb mondtam, hogy szeretem, és már szinte mindenkit össze zavarok, beleértve magamat is. Mivel hála Mechinek, elment az étvágyam, így úgy döntöttem, hogy bemegyek és beszélek Jorge-val. Talán elmondom neki, mit érzek iránta, és lesz ami lesz. Lehetséges, hogy egy másik ügyvédet fog kérni, de megéri a kockázatot. Így hát, elmentem ismét a sarki kávézó elé, és fogtam egy taxit, ami egyenesen a börtönbe vitt, Jorge-hoz. Kicsit ideges voltam, talán...nem, nem kell szerintem elmondanom, hiszen már elmondtam. Gyorsan odaértünk, de meglepetésemre, ismét Jorge ex menyasszonyával, azt hiszem Valeriaval találkoztam. Próbáltam észre vétlennek tűnni, de nem sikerült. Észre vett, és azon nyomban idejött hozzám.
- Már megint mit akar, illetve mit akarsz?-érdeklődve kérdeztem, azonban már féltem a válaszától.
- Úgy látom nem fogadtál szót a múltkor.
- Na és ez meg mióta esett le neked?-annyira egy buta liba. Ott volt a tárgyaláson is, lehetetlen, hogy nem vett észre, hiszen én voltam az aki kérdezgette a tanúkat. Látszik, tényleg, hogy egy öntelt, buta liba, de ezt már mondtam.
- Ha, ha ha, iszonyat vicces vagy. Na de most jól figyelj rám. Hagyd békén Jorge-t, mert ő az enyém.
- Ha jól hallottam, már nem. Szóval, ha még egyszer zaklatni mersz, nem állok jót magamért.
- Nocsak, egy ügyvéd fenyegetőzik?
- Csak figyelmeztettelek-mondtam, és otthagytam. Szerencsére, nem kell bejelentkeznem, mert már mindenki tudja, hogy ki vagyok és, hogy kinek az ügyvédje vagyok. Leültem az asztalhoz, és vártam, hogy Jorge-t hozzák. Már alig várom, hogy láthassam. Ebben a két napban nem tudtam jönni, ugyanis lefoglalt Mechi hisztije az ügy kapcsán. Mikor beértek a látogató szobába, türtőztetnem kellett magamat, mert megakartam ölelni, de nem lehet. Bírnom kell magammal.

- Üdv, ügyvédnő. Ebben a két napban nem láttam-mondta és leült. Szerencséjére, megengedték, hogy a saját ruháiban legyen, természetesen ezt a tárgyaláson értem el.
- Üdv magának is. Elnézést, de az unokahúgom lefoglalt, tudja az aki itt volt a tárgyaláson.
- Ja igen a szőkeség, aki úgy nézett ki mint a szerelem szakértője.

- Hát pedig elhiheti, hogy nem az-nevettük el magunkat, és úgy gondoltam, hogy szólnom kellene neki a Valeria-val való dolog miatt. Sajna észre vette a rosszkedvemet is, persze mi másért, mint ez miatt.
- Talán valami baj van?-érdeklődött aggódva.
- Hát, nem is tudom, hogy elmondjam e, mit történt az előbb kint.
- Mondja csak, hallgatom-majd belekezdtem, és hát nem örült neki túlzottan.
- Szóval, ezért vagyok annyira kiborulva.
- Valeria. Megint az az ostoba liba. Már semmi közöm hozzá, engem más nő érdekel, és megígérhetem, hogy nem fog többet megtörténni az ami, ma megtörtént-mondta, és felállt, hogy megöleljen. Az ölelése annyira jól esett nekem, nem is tudom, olyan biztonságban éreztem magamat vele.Tudom, hogy nem illik megkérdezni, sőt nem tartozik rám, az hogy ki érdekli őt, de azért nagyon kíváncsi vagyok rá. De inkább nem kérdezek rá. Nem lenne értelme, mert csak szenvednék. De inkább elmondom, nem tudom tovább magamban tartani.
- Jorge, van még valami.
- Micsoda? Talán a tárgyalással kapcsolatban?
- Nem, ez most nem a tárgyalással kapcsolatos, sőt még Valeria-hoz sincs köze, csakis hozzám. Jorge nem tudom tovább magamban tartani, ezt. Joga van tudni, hogy beleszerettem magába, sajnálom, higgye el, nem így akartam, de megtörtént-mondtam, és kiszaladtam a szobából. Végre megkönnyebbülhettem, és elmondhattam neki. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni a közeli egyben kedvenc parkomba. Ki kell szellőztetnem a fejemet, hogy végre tisztán lássam a dolgokat. Nem tudom, hogy mi lesz ez után, de azt igen, hogy mindenképpen kifogom őt hozni onnan. Talán ez az egész csak egy álom, csak álmodom? Vagy ez a valóság? Már nem tudom mit tegyek magammal.

Jorge Blanco

Valahogy sejtettem, hogy ez az amit elakart mondani nekem. Csakis azon tűnődöm, hogy miért nem korábban mondta el, mert biztos vagyok benne, hogy már korábban, a látogatások alatt is kezdte el ezt érezni, csak nem merte bevallani. Miközben ezen gondolkoztam, elhívtak a telefonhoz, mert valaki beszélni akart velem, a hosszú hónapok után, végre valaki érdeklődik irántam.
- Igen, tessék?-szóltam bele a telefonba.
- Jorge, Ruggero vagyok-szólt bele az unokatestvérem, Ruggero a telefonba.
- Rugge, de jó végre hallani a hangodat. Hogy vagy, minden oké?
- Igen, de inkább te mesélj, mi van veled azóta, amióta bekerültél?
- Hát, sok a mesélni valóm, de az nem telefon téma.
- Rendben, hát akkor bemegyek és meglátogatlak, közben beszélgetünk, már ha az idő engedi is.
- Ja persze, itt bent szigorúak a látogatási idők.
- Majd felhívom az ismerősömet, hogy segítsen egy kicsit bejutni-mondta és elköszönt, majd leraktam a telefont. Végre még egy ember, aki nem fordul el tőlem, azok után ami történt. Ez az egész egy balesetnek köszönhető, ami végülis idejuttatott engem. De nem akarom ezt most újra átélni, ezért inkább nem mondok semmit, majd ha itt lesz rá az idő.

Martina Stoessel

A séta után, csak haza akartam menni. Nem tudom mi tévő legyek, de talán ebben Mechi tud nekem segíteni. Ezért elindultam haza, és amikor hazaértem, Mechi épp a kedvenc újságját olvasta. Én letört képpel sétáltam oda hozzá.
- Szívem, mi történt?-kérdezte aggódva.
- Mechi, elszúrtam. Elmondtam Jorge-nak, hogy szeretem.
- Végre, na és hogy reagált?
- Nem mondott semmit, mert nem hagytam. Amint elmondtam neki, kiszaladtam a beszélő szobából.
- Elment az eszed, Martina Stoessel? Hagynod kellett volna szóhoz jutni.
- Tudom, és sajnálom, hogy ez történt, de nem voltam képes rá, csak ki akartam szellőztetni a fejemet-Mechi rázta a fejét, azonban csengettek az ajtón, és nekem kellett kinyitnom, mert Olga nincs itthon. Biztos megint boltba van. Mikor kinyitottam, megláttam a volt barátomat, Diego-t.
- Diego, mit keresel te itt?
- Szépségem, hozzád jöttem!

 Continuará